2015. december 31., csütörtök

Itt a vége, fuss el véle

Azt hiszem, ez a bejegyzés nem okoz túl nagy meglepetést, hiszen több, mint egy hónap csend után írom: igen, befejezem a blogolást.

Az oka nagyon egyszerű: már nem élvezem. A blog fenntartása már régóta teher a számomra, nem pedig kikapcsolódás, kötelesség, nem pedig hobbi. A furcsa az, hogy a blogolás minden elemét élvezem önmagában, de így, ebben a formában egyre nehezebben és nehezebben tudtam magam rávenni, hogy nekiálljak egy bejegyzésnek.

Sok tényező játszott szerepet abban, hogy így alakult, az elmúlt bő egy hónapot arra fordítottam, hogy körüljárjam magamban a témát, és ha nem is sikerült mindent “megfejteni”, az azért bőven kiderült a számomra, hogy rengeteg érvem, érzésem van a blogolás befejezése mellett, és szinte alig ellene. Így már megbékéltem a döntésemmel, ezt a bejegyzést is már csak azért írom, mert úgy érzem, közel 4 év után nem tűnhetek el szó nélkül, magyarázat nélkül, mert tudom, hogy vannak páran, akiket tényleg érdekel a blog, és én is. Addig halogattam a tényleges leírását (fejben már százszor megfogalmaztam), míg elérkeztünk az év végéhez, és bár kicsit közhelyes, de semmiképpen sem akartam, hogy átcsússzon a jövő évre, egyszerűen itt akartam hagyni, a múltban.

A legnagyobb súllyal az bírt, amikor ráébredtem, hogy amiről írok, valójában már nem érdekel. Ez így nagyon hülyén hangzik, de a blog indítása óta eltelt időben rengeteget változtam, más dolgok kerültek prioritásba – nem fontosabb, érdekesebb vagy értelmesebb dolgok, csak mások; és bizony hosszú időbe telt, amíg tudatosult bennem ez a változás.
Sminkelni azért kezdtem el, mert szerettem volna, ha szebbnek láthatom magam. Az évek során kialakult a rutinom, rájöttem, hogy mi áll jól nekem, szinte minden kategóriában megtaláltam a kedvenceimet, és már egyáltalán nem csigáz fel egy új rúzs vagy alapozó. Ha viszont nem tudok újat mutatni, értve ezt mind magukra a sminkekre, mind a termékekre, miről tudnék írni?
Az arcápolás kicsit kilóg a sorból, mert továbbra is érdekel, viszont blogolni róla nagyon nehéz, a változások, legyenek azok jók vagy rosszak, lassan történnek, és nem is mindig egyértelműek, nagyon sokáig kell tesztelni egy terméket ahhoz, hogy kiderüljön, mit is tud. Ráadásul úgy érzem, hogy azt a kicsi közönséget, akit érdekel az a fajta arcápolás, aminek én is a híve vagyok, kiszolgálják nálam sokkal nagyobb, népszerűbb és elhivatottabb bloggerek, rám nincs szükség.
Ami a leginkább megdöbbentett, az az volt, hogy már a körömlakkok sem hoznak lázba, fásultan figyelem az újabb és újabb kollekciókat, amikért korábban rajongtam volna, már csak egy “szép-szép, de nem kell”-t váltanak ki belőlem (azért ritka kivételek akadnak). A lakk és nyomdalemez gyűjteményem igen nagy részét eladtam, elajándékoztam, és még mindig sokkal több lakkom van, mint amit valaha el fogok használni, egyre inkább csak a jól bevált kedvencekért nyúlok.
Maradt tehát a körömdíszítés, a nail art. Ezek a bejegyzések állnak, álltak a legközelebb a szívemhez, ezekben láttam a legtöbb értéket, és ezeket is szerettem a legjobban csinálni. Ugyanakkor olyan kevesen látják ezeket a munkáimat, hogy az egy arconcsapással ér fel. Nem tudom, mit csinálok rosszul, de egyre kevesebb és kevesebb megtekintése van ezeknek a posztoknak, és nagyon rossz érzés, hogy valamit, amibe a szívedet-lelkedet beleadtad, és órák munkája fekszik benne, százan nézik meg összesen.

A következő pontot már érintettem, ez pedig nem más, mint az a fránya népszerűség. Szerettem volna népszerű blogger lenni, a “nagyok” közé tartozni, nem sikerült. Amikor ennek a résznek a megírásához értem, rájöttem, két dolgot tehetek: vagy rövidre zárom, vagy órákig írok róla. Az előbbit választottam, mert az utóbbi nem éri meg a ráfordított energiát, ráadásul csak magamat idegesítem vele, ha újra belebonyolódok ebbe a gondolatfolyamba. Úgyhogy ennyi.

Az utolsó tényező a magánélet.
A családom az elmúlt hónapokban atomjaira hullott, iszonyú időszak ez a számomra, kirántották alólam a talajt, nem érzem magam biztonságban, nem érzem magam szeretve, nem érzem azt, hogy lenne családom. Nincs olyan nap, hogy ne állna görcsbe a gyomrom valami miatt, a körmöm körüli bőr sebes, véres, mert idegességemben folyton tépkedem.
Erre jön rá, illetve gondolom nem független tőle, a szinte állandó lehangoltság, ami bizonyos szinten örökös kísérője az életemnek kamaszkorom kezdete óta, de a mostani különösen rossz időszak. Nem mondom, hogy depressziós vagyok, nem voltam orvosnál, és nem akarok dobálózni ezzel a betegséggel, úgyhogy egy agyonhasznált hasonlattal élek: úgy érzem, magam, mint egy fuldokló, próbálok a felszínen maradni, de mázsás súlyok húznak le, és őszintén szólva időnként nem is tudom már, mi értelme van próbálkozni egyáltalán.

________________________________________________________________________________________

A blogot nem fogom törölni, de a hozzászólásokat valószínűleg letiltom egy idő után. A Facebook oldalt szinte biztosan törlöm, ahogyan a Twitter fiókomat is, a Youtube-csatornát sem folytatom, még nem tudom, törlöm-e a videókat; az Instagram fiókom viszont marad, magánemberként viszem tovább.

Végezetül szeretném megköszönni a sok támogatást, kedvességet, tanácsot azoknak, akiktől kaptam: volt egy pici törzsközönségem, ők tartották bennem a lelket, miattuk halogattam a befejezést.

Köszönöm Nektek!

39 megjegyzés:

  1. Ó, de szomorú :( Hiányozni fogsz :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, de ez már tényleg nem az én utam :(

      Törlés
  2. Nehéz időszak, remélem, idővel fel tudod dolgozni a történeteket, ezen semmi más nem segít :( Sajnálom a blogot, saját stílusod van, boldogabb új évet kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyelőre a túlélés szakaszban vagyok, még zajlanak a dolgok, a feldolgozás később jön. Köszönöm szépen!

      Törlés
  3. Igazán sajnálom, hogy abbahagyod. Tudom, nem voltam gyakori kommentelő (de nem csak itt, hanem máshol sem, sajnos), ennek ellenére elolvastam a bejegyzéseidet, mert élvezhetőek voltak (ahogy a videóid is mindig összeszedettek és tartalmasak), és a képek is nagyon profik. Kívánom, hogy minden rendbe jöjjön körülötted és benned!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, a dicséretet is!

      Törlés
  4. Minden jót kívánok Bia! Nagyon sajnálom, hogy így alakult, hiányozni fognak az írásaid és a manikűrjeid. Remélem, hogy hamarosan helyre jönnek a dolgaid, s találsz egy új hobbit, ami örömöt okoz és boldoggá tesz. Instán pedig követlek továbbra is, mert ezután is érdekel, hogy mi újság veled. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Már vannak "hobbikezdeményeim" :)

      Törlés
  5. Sajnálom. Hiányozni fognak a munkáid. Valami nagyon félresiklott a lelkedben, ha úgy érzed, nem motivál semmi. Szorítok, hogy mihamarabb túljuss ezen a ponton.

    VálaszTörlés
  6. Én most teljesen megdöbbentem... Nagyon sajnálom, hogy befejezed, imádtam a blogodat, mert minőségi munkák kerültek ki a kezed alól minden téren. Nagyon fog hiányozni a blogod, de szívből kívánom a legjobbakat, elvégre az a fontos, hogy helyre rázódjon az életed és újra boldog, kiegyensúlyozott legyél. Én ezt kívánom neked 2016-ra, és utána is :)

    VálaszTörlés
  7. Váratlanul ért a dolog és őszintén sajnálom! :(
    Mindig nagyon kedveltem az írásaidat, a videóidat.
    Kívánom, hogy minél előbb a helyére kerüljön minden és kisüssön a nap az életed egén! :)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon sajnálom, hogy befejezed. Nagyon szeret(t)em a blogodat, a youtube csatornád is szuper. De az az igazán fontos, hogy szeresd amit csinálsz, ne azt amit már nem. Remélem minden rendbe fog jönni, legyen jobb 2016-od! *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Merem remélni, hogy ennél csak jobb lehet :)

      Törlés
  9. Sajnálom, hogy így alakult. Remélem, hogy az életed, a lelkivilágod helyreáll és ha nem is beauty blog formájában leszel itt, azért nem tűnsz el teljesen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) Olvasgatni továbbra is fogok, időnként Instagramon megosztok majd egy-egy nail art-ot, és ki tudja, ha újra stabil lábakon állok, talán visszatérek valahogy.

      Törlés
  10. Sajnálom, hogy abbahagyod. Én szerettem a blogod és a YouTube csatornádat is mindig néztem. Remélem a jövő év jót hoz a számodra és ha nem is ebben a formában talán még találkozunk a blogvilágban. :)

    VálaszTörlés
  11. Sajnálom, hogy abbahagyod, nagyon szeret(t)em a manikűrjeidet. Egyébként én is a nail artokra kapom a legkevesebb nézettséget. Az inspirációs posztokra dupla annyi jön, és ez nem kicsit szar érzés :/ úgyhogy teljesen megértem ha nincs ami tovább motiválna ezen a téren. A magánéleti gondjaidhoz sok erőt és pozitív energiát kívánok, remélem túljutsz ezen a nehéz időszakon. Szerintem nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel: ha bármikor a jövőben egy kicsit is úgy érzed, hogy újra akarod kezdeni (bármilyen formában vagy témával) a blogolást, akkor mi várunk vissza :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Na, azért ez megdöbbentő, talán az Instagram népszerűségének köze van a dologhoz.

      Törlés
  12. Sajnálattam hallom, hogy abbahagyod.:( Kitartást kívánok az új évben, meglátod minden helyre alakul majd. Hiányozni fogsz. :(

    VálaszTörlés
  13. Nagyon szomorú dolog ez, és átérzem. Ha még érdekeltek volna téged ezek a dolgok, mondanám, hogy folytasd, ne add fel, de így tényleg nincs értelme. Remélem tudod, hogy a csopi mindig ott lesz a "gyámoltalanoknak és elesetteknek".:) És semmiképp se vedd félvállról ezt a depresszióközeli állapotot!

    VálaszTörlés
  14. Sajnálom én is hogy vége, mert mindig minőségi, szép dolgokat csináltál, de érthető hogy így nincs kedved folytatni... Kitartást kívánok neked, sok-sok erőt, és azért tudod, hogy vagyunk itt jópáran akikre számíthatsz ha bármi van!

    VálaszTörlés
  15. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, a blogod a kedvenceim közé tartozott. :( Annak örülök, hogy megmarad a blog, mert én többször is visszajártam régebbi bejegyzéseket olvasni. Minden jót kívánok neked, remélem rendbe jönnek a dolgok! Kitartás! <3

    VálaszTörlés
  16. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, én nagyon kedveltem a blogodat és szerettem veled együtt alkotni, nagyon fogsz hiányozni. :/ Sok erőt és kitartást kívánok, remélem hamar túljutsz a nehéz időszakon.

    VálaszTörlés
  17. Ez sajnos tényleg nem meglepő. Kicsit úgy éreztem, hogy kevésbé jön át a személyiséged a bejegyzésekből, mint korábban, ha mondhatok ilyet... sajnálom, hogy így döntöttél, de a leírtak alapján érthető, és köszönöm, hogy elköszöntél. Kitartást kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudtam, kívülről érezhető-e vagy sem, de ezek szerint igen, így pláne időszerű volt a dolog. Köszönöm szépen!

      Törlés
  18. Ez most váratlanul ért, mert mindig úgy gondoltam, te egy szívvel-lélekkel munkálkodó blogger vagy, nem gondoltam, hogy ez valaha is elfogy. Ettől függetlenül érthető, hiszen ha valamit erőltetünk, az nem lesz igazi és minőségi munka. Nagyon sajnálom, mert azok között vagy, akiket azóta követek, mióta ismerem a blogger szót. Kívánom, hogy minél hamarabb túllendülj ezen az időszakon és találd meg azt az új hobbit, amiben örömödet leled majd. :) Minden jót kívánok neked Bia!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szívnek-léleknek is kell utánpótlás, és ezt a blog irányából sajnos már nem kaptam meg. Köszönöm szépen!

      Törlés
  19. Nagyon sajnálom,hogy befejezed a blogolást. :( Én is szívesen olvastalak,még ha kevésszer is írtam ide.
    A továbbiakban sok erőt és egészséget kívánok,ha mégis visszatérnél,sokan várunk vissza :)

    VálaszTörlés
  20. Nem mertem rögtön reagálni, mert azért kicsit bíztam benne, hogy visszatérsz. Rettenetes, hogy abbahagyod, mert igazán nagy egyéniség vagy és ráadásul normális is a bloggerek között. Sajnos tényleg azt látom, hogy az igazi munka nincs értékelve, ezzel szemben pár, odavetett, kellemes mondatokkal és kifejezésekkel tarkított Pinterest képtől elájul majdnem mindenki. Pedig azon túl kezdődik az élet, szerintem. Mindenesetre sok sikert a továbbiakhoz! Sok erőt és kitartást a kialakult helyzetedhez, remélem sikerül magadra találnod ebben a mostani káoszban és a lehető legkevesebb sebbel vészeled át ezt a nehéz időszakot. Igaz nem látok bele, de ha így le merted írni, tudom hogy nem vagy drámakirálynő, így úgy hiszem, igazán nagy a baj, ez nem csak egy mondvacsinált valami, amit néhány bloggertől megszokhattunk a "jaj fájt a szempillám"-féle műsor porondján.... Majd, ha egyszer úgy látod, írj, akár ide a blogra is, sokan örülnénk neki ha tudnánk, hogy rendbe jöttek a dolgok! Vagy akár privátban is, ahogy gondolod.

    VálaszTörlés
  21. Talán olvasod még ezt is:
    Nem voltam rendszeres olvasód, de emlékszem az első élő bloggerinára, akivel egy KM-es zsibvásáros adásvétel során találkoztam (még ha ez cukormázasan is hangzik. Az az Astor rúzs nagy kedvencem és mindig eszembe jutsz róla :D
    Ha egyszer újra írnál, én is itt leszek. Ha 3 olvasód marad, nekünk népszerű leszel akkor is. Ha csak magadnak írogatnál, akkor is kíváncsiak leszünk.
    Minden jót kívánok, erőt a nehézhez és boldogságot a jóhoz!

    VálaszTörlés