2015. december 31., csütörtök

Itt a vége, fuss el véle

Azt hiszem, ez a bejegyzés nem okoz túl nagy meglepetést, hiszen több, mint egy hónap csend után írom: igen, befejezem a blogolást.

Az oka nagyon egyszerű: már nem élvezem. A blog fenntartása már régóta teher a számomra, nem pedig kikapcsolódás, kötelesség, nem pedig hobbi. A furcsa az, hogy a blogolás minden elemét élvezem önmagában, de így, ebben a formában egyre nehezebben és nehezebben tudtam magam rávenni, hogy nekiálljak egy bejegyzésnek.

Sok tényező játszott szerepet abban, hogy így alakult, az elmúlt bő egy hónapot arra fordítottam, hogy körüljárjam magamban a témát, és ha nem is sikerült mindent “megfejteni”, az azért bőven kiderült a számomra, hogy rengeteg érvem, érzésem van a blogolás befejezése mellett, és szinte alig ellene. Így már megbékéltem a döntésemmel, ezt a bejegyzést is már csak azért írom, mert úgy érzem, közel 4 év után nem tűnhetek el szó nélkül, magyarázat nélkül, mert tudom, hogy vannak páran, akiket tényleg érdekel a blog, és én is. Addig halogattam a tényleges leírását (fejben már százszor megfogalmaztam), míg elérkeztünk az év végéhez, és bár kicsit közhelyes, de semmiképpen sem akartam, hogy átcsússzon a jövő évre, egyszerűen itt akartam hagyni, a múltban.