2014. augusztus 3., vasárnap

#100happydays pt. 10

Ez az utolsó rész; először lássuk a képeket, a bejegyzés végén pedig megosztom a gondolataimat erről a kihívásról.

IMG_20140603_232346

91. Kávé- és diófagyi, tejszínhabbal, fahéjjal, és saját eperrel

Önmagában is finomak, főleg a kávés, de az eper és a fahéj tette fel a koronát.


IMG_20140604_205217

92. Ma hordozóakármije voltam ennek a kis rovarkának :)

Úgy döntött, jó helye lesz rajtam :)

IMG_20140605_232433

93. Fahéjas-cukros-tejfölös-pirított zsemlemorzsa + éjfél előtt fekszek le aludni

Túrógombóc volt az ebéd, és általában több zsemlemorzsát pirítok, mint kéne, de sebaj, mert "magában" is nagyon szeretem.

IMG_20140606_152115

94. Be nem tervezett látogatás a fodrásznál

Eredetileg csak időpontot kérni ugrottam volna be, de valaki pont akkor mondta le az akkori időpontját, így végre megszabadulhattam a töredezett hajvégeimtől.

IMG_20140607_192716

95. Elkísértem anyát vásárolni, khmm.

Első pillantásra megtetszett, azóta is szinte kizárólag ezt a táskát hordom.

IMG_20140608_161310

96. Elkészültünk időben, elértük a buszt, és még a sütiket sem hagytuk otthon!

Szülinapi buliba mentünk, persze szokás szerint utolsó pillanatban készültünk el, de végül minden sikerült.

IMG_20140609_162101

97. Hiperkényelmes hippinadrág - nem is értem, eddig hogy maradhatott ki az életemből

Ezt a nadrágot is akkor vettük, amikor a táskát, le sem lehet rólam robbantani azóta.

IMG_20140610_142438

98. Nem teljesen értem, de oké :D

Ennek a tárgynak elég rossz híre volt nálunk, nehéz vizsgával, ám ettől a félévtől kezdve könnyítettek a számonkérésen, de még így sem értem az érdemjegyem, mert nem éreztem, hogy igazán jól feleltem meg a kérdésekre. Igaz viszont, hogy esszés feladatoknál általában "szerencsém van", ez alatt azt értem, hogy ez az a típus, ahol igazán el tudom adni magam, illetve a tudásom (a tesztkérdéseket is szeretem, a rövid válaszokat a legkevésbé).

IMG_20140611_225856

99. Diákcsemege (+ kerti zuhanyzóizé, csak az kevéssé dekoratív)

Omnomnom.

IMG_20140612_214351

100. Pipacs!

Van a faluban egy eléggé elhanyagolt rész (építkezni terveznek oda), ahol csodás vadvirágok nőttek. A pipacs amúgy a kedvenc virágaim egyike :)


Sikeresen teljesítettem a kihívást, bár nem mindig voltam teljesen szabályszerű, volt, amikor éjfél után posztoltam (ilyenkor azzal nyugtattam magam, hogy felkeléstől lefekvésig tart egy nap amúgy is), és például a 100. kép "tartalék" volt: egyszer lefényképeztem, de aznap volt más örömködni való, és amikor a 100. napon rájöttem, hogy nem fotóztam semmit, ezt használtam fel. 

Annak örülök, hogy sikerült nagyjából változatos és "értékes" örömöket találnom, értem ezalatt, hogy ha vettem egy körömlakkot, azt nem tettem fel, mert az túl egyszerű lett volna (egy kivétellel, azt hiszem), hanem inkább a kevésbé anyagi jellegű dolgokra koncentráltam. 

Mivel ez egy képes kihívás, fontos volt nekem az esztétikum, például volt olyan, hogy azért nem x dolog volt az aznapi happy-poszt, mert nem volt (szépen) fotózható dolog.

Ezzel el is érkeztünk a negatívumokhoz, ugyanis én nem teljesen pozitív érzésekkel zártam a kihívást. Az, hogy ez egy közösségi platformokra szánt kihívás, gyarló, tökéletlen emberi lények esetében (amilyen én is vagyok) magával hoz pár "mellékszálat", ami a kihívás "tisztaságát" csökkenti (nem csalásra, vagy ilyesmire gondolok). Sajnos bennem erősebb a megfelelési kényszer az ideálisnál, fontos nekem, hogy ki mit gondol rólam. Emiatt nálam szempont volt a képek minősége, az, hogy "társadalmilag elfogadott" legyen az örömöm tárgya, és persze örültem, ha kaptam pár like-ot a képeimre (instagramra tettem fel a képeket, de megosztottam facebookon is). Emiatt némileg "beszennyezve" éreztem a játékot; ha csak magamnak írtam volna egy listát, biztosan nem pontosan így nézne ki. Arról nem is beszélve, hogy eléggé fárasztó dolog maga a kihívás, hiszen kb. folyton készenlétben kell lennie a mobilnak és az agyunknak, hogy megörökíthessük a potenciális örömforrásokat.

Ezeket azért írtam le, mert másoknál nem találkoztam negatív véleménnyel, talán nem merték megosztani ezeket a "nem megfelelő" gondolatokat (oké, most magamból indultam ki).


Ez egy időzített bejegyzés, a hozzászólásokra augusztus 10. után tudok válaszolni.

5 megjegyzés:

  1. Nálam is az vette el az "örömét" ennek a kihívásnak, hogy folyton lestem a boldog pillanatokat, mert azt okvetlen le kell fényképezni, és már nem is volt boldog pillanat... sokszor pedig olyan dolgok voltak a nap nagy boldogságai, amiket nem lehet megörökíteni: egy vicc, vagy egy hirtelen eszembe jutott kellemes emlék, és a többi. Elég gyorsan abba is hagytam.

    VálaszTörlés
  2. Megértem a negatív érzéseidet a kihívással kapcsolatban. Én úgy gondolom, hogy az alap ötlet jó, azaz hogy minden nap lássunk meg valami apró örömöt, csak a megörökítése okoz problémát, mert kicsit erőltetetté teszi az egészet. Ahelyett, hogy az ember élvezné és maximálisan átélné a boldog pillanatot, helyette gyorsan rohan a fényképezőért, hogy megörökítse. Néha nekem is nehéz követnem a kihívást, de zömében olyan örömöket választok (mert minden nap több öröm ér), amik fényképezése nem ront a boldogság pillanatából. Persze néha nekem is nehéz, sőt, vannak napok, amikor úgy kell kicsikarnom magamból valami pozitívumot, de én ennek is igyekeztem a jó oldalát látni.

    VálaszTörlés
  3. Írtad, hogy nem feltétlenül pozitív az összkép a kihívással kapcsolatban benned, és hogy nem sokan írtak a negatív részéről, ezért merem linkelni az írásom erről az egészről:). Gondoltam, érdekes lehet:

    http://welcometothejungleblog.blogspot.hu/2014/06/100-happy-days.html

    VálaszTörlés
  4. Nem tudom, kell-e mindig valami egetrengető öröm, vagy ami neked az, másnak nem. Az viszont nem hülyeség, ha úgy gondolod, hogy vannak apró örömök minden nap, csak tényleg eléggé sekélyes megosztani mindent :D amitől éppen jó kedved lesz, meg hogy fotózd le pl. hogy hallod a kedvenc számodat a rádióban és jó kedved lesz? Ha már keresésbe és megfelelésbe megy át a dolog, akkor nem jó. Szerintem az volt a kihívás célja, hogy vegyük észre az apró örömöket, ne az, hogy keressük görcsösen. Csak hát senki sem lát előre.

    VálaszTörlés