2014. március 7., péntek

Kedvenc filmek I. | AjánlóPéntek

Az utóbbi időben kicsit letisztultak bennem a dolgok, ami a filmeket illeti. Új, számomra ismeretlen műveket ritkán nézek meg, viszont van pár darab, amihez folyton vissza-vissza térek, ami örök érték számomra, és olyan erősen kötődöm hozzájuk, hogy úgy gondoltam, érdemes lenne felhívni rájuk a Ti figyelmeteket is.

Jelen elképzeléseim szerint több részt tervezek, egy-egy alkalommal pedig olyan alkotásokat mutatnék be, amik hasonlóak egymáshoz hangulatvilágban, vagyis inkább abban az érzelmi töltetben, amit nyújtani tudnak.

Ezt a részt azoknak ajánlom, akik szeretik a szórakoztató, ugyanakkor “igazi” tartalommal bíró filmeket, akiket nem zavarja, ha mindenféle gondolataik támadnak megtekintés közben, és azt sem bánják, ha el-el törik a mécses :’) Nem kell félni, nem depresszívek, nem sötét hangulatúak, de van mélységük.  Annak a megfoghatatlan, valódi lényegéből adnak át egy kicsi, vagy éppen nagyobb csomagot, amit életnek hívunk.


Igazából szerelem (Love Actually, 2003)

Love-Actually

A legismertebb és legkönnyedebb darabbal kezdem, egy picit talán ki is lóg a felsorolásból, de lényegében nagyon hasonló a másik kettőhöz.

Egy romantikus vígjátékról van szó, de a jobbik fajtából, igazából a legjobb, amit valaha láttam. Vicces is, romantikus is, ugyanakkor a felmerülő események miatt mélysége is van, de végig megmarad a szórakoztató vonalon.

A film 8 pár életét követi nyomon, a cselekmény a karácsony körüli időszakban játszódik, és több szálon fut, ám ezek össze-összetalálkoznak időnként. Nem tudnék kiemelni kedvencet a történetek közül, mindegyikben van valami, ami megfog.

Legalább évente egyszer újranézem, karácsonykor, de bármikor máskor is ugyanolyan jó.

Csillagpor (Stardust, 2007)


Neil Gaiman azonos című regényéből született ez a film, ami tulajdonképpen egy mese: van itt szerencsét próbáló vándorlegény, beképzelt kisasszony, akinek el kell nyerni a kezét, elvarázsolt királylány, boszorkány (nem is egy), király, trónért vetélkedő örökösök, kalózkapitány és egy a Földre kerülvén lánnyá vált csillag.

Aki ismeri Neil Gaimant, tudja, hogy szinte mindig csavar egyet a dolgokon, ez most sincs másként, valahogy más ez, mint egy hagyományos mese.

Egy nagyszerű filmről van szó, tele kalanddal, szerelemmel, varázslattal, humorral, vágyakozással, de irigységgel, törtetéssel, kétellyel és büszkeséggel is. Egyszóval: emberi. Kedves, szívet melengető, bölcs és tanulságos történet. És a végén mindig sírok.

Nagy hal (Big Fish, 2003)

t2ypy2vgyf

Semmiből sem szeretek kedvencet választani, de ha valaki azt kérdezné, melyik a kedvenc filmem, valószínűleg ezt mondanám.

Már a Csillagporról is nehezen írtam, de erről a filmről pláne. A lényege, az esszenciája megfoghatatlan, én legalábbis nem tudom egy szóban, mondatban kifejezni, mégis pontosan tudom, mi az.

A film középpontjában egy apa és a már felnőtt fia áll, akiknek meglehetősen rossz a viszonyuk, pontosabban szólva a fiú neheztel az apjára. Mégpedig azért, mert úgy érzi, az apja nem volt őszinte hozzá, és emiatt nem adatott meg neki a lehetőség, hogy igazán megismerje. Ugyanis az apa rengeteg történetet mesélt magáról, az életéről, ám ezek tele vannak hihetetlen elemekkel, a fiú pedig emiatt hazugságként kezeli apja elbeszéléseit. Éveken át nem is beszélnek egymással, eközben az apa már súlyos beteg; amikor tudni lehet, hogy már nagyon kevés ideje van hátra, csak akkor hajlandó a fiú hazautazni.
Ez a kerettörténet, ám a film nagy részben az apa történeteiről szól, az aktuális eseményeket egy-egy jelenet által követjük nyomon.

Sírsz és nevetsz, nevetsz és sírsz, ez a film ilyen, legalábbis a számomra. A három közül ez a leginkább érzelmileg megindító, és ez tálalja a legkevésbé "könnyítetten" a mondanivalóját. Persze a meseszerű események enyhítenek a súlyán, de végig ott van, legalább a háttérben, egy bizonyos hangulat; amit egyébként nem neveznék negatívnak, inkább "csak" nehéznek.

Nem könnyű megfogalmaznom, hogy miért is tetszik annyira, miért nézném újra akárhányszor; azt hiszem, nem is igazán sikerült értelmesen átadnom, amit szerettem volna ezzel a filmmel kapcsolatban. Arról van szó, hogy minden alkalommal hozzátesz valamit egyrészt az életemhez, másrészt pedig ahhoz, amit “én”-nek gondolok. Nem egészen abban az értelemben, hogy “személyiségfejlesztő hatással” bír, de valami hasonló.


Nem is húznám tovább a szót, a lényeg: ha meghoztam a kedveteket, nézzétek meg a filmeket, lehetőleg eredeti nyelven! :)

9 megjegyzés:

  1. A big fish tényleg zseniális!

    VálaszTörlés
  2. A Big fish filmről eddig még nem hallottam, de utánanézek! :-)

    VálaszTörlés
  3. Az utolsó két filmet nem láttam, úgyhogy köszönöm a tippet: )

    VálaszTörlés
  4. A Csillagpor nagy kedvencem :)

    VálaszTörlés
  5. Imádom a Csillagport, csak már ezer éve láttam - ideje felfrissíteni az emlékeimet :)

    VálaszTörlés
  6. jó ez a poszt! a Nagy hal régi nagy kedvencem, a Csillagport pedig még nem láttam, de pont most olvastam ki a regényt, s holnap estére már be is van tervezve a film ^^

    VálaszTörlés
  7. Ismerjük meg egymást!

    http://craptrashvilaga.blogspot.hu/2014/03/ismerjuk-meg-egymast.html

    VálaszTörlés
  8. Örülök, hogy többetekkel is közös kedvencünk van, akinek pedig én hívtam fel a figyelmét egy-egy filmre, remélem nem fog csalódni :)

    VálaszTörlés