2013. július 8., hétfő

Week 22: Inspired by a Song | 31 WNC


Kevés olyan rész volt a kihívásban, amiről egyből és jó előre tudtam, hogy milyen körömfestést fogok készíteni – a mai ezen kevesek egyike.Meg is csináltam, de valahogy nem éreztem “elég”-nek, így egy másik ötlet kivitelezését mutatom meg most (de az eredeti is szerepelni fog a blogon).

A dal, ami inspirált, a Paint It Black a Rolling Stones-tól:


“I see a red door and I want it painted black
No colors anymore I want them to turn black”


Először arra gondoltam, hogy a dalban szereplő többi színt is használni fogom, ahogy mindegyik feketébe fordul, de egységesebb manikűrt szerettem volna, így jutott eszembe, hogy a feketére festés különböző fázisait mutassam be.
Fedőlakkot szándékosan nem használtam, mert tetszett, hogy nem csak egyre feketébb lesz az “ajtó”, hanem az eredeti sima, fényes finish is átváltozik egy mattabb, barázdáltabb felületté, ezzel is szimbolizálva a költői én lelkében végbemenő változásokat (avagy hogyan magyarázzunk túl egy lakkozást – pont mint anno irodalomórán, amikor egy csomó jelentést próbáltunk beleszuszakolni pár sorba).
Két Avon Pro+ lakkot használtam, a  Real Red (piros) és a Licorice (fekete) árnyalatokat, utóbbit egy legyezőecset segítségével vittem fel.

18 megjegyzés:

  1. Ez nagyon nagyon tetszik.
    Meg a "profilképed" is. :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon kis kreatív. :) Hihetetlen ötletes és így magyarázattal külön tetszik!

    VálaszTörlés
  3. wóóó, de jól néz ki!!! A két kedvenc színemet használtad, nagyon tetszik!! :P

    VálaszTörlés
  4. Nem szeretek más blogján csúnyán beszélni, de ez kurva jó. :)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon tudsz, imádom a számot, de ilyen lakkozás eszembe nem jutott volna, viszont iszonyat jó lett :]

    VálaszTörlés
  6. Nagyon tetszik ez a lakkozás!!! :)
    Ó, azok a jó kis irodalom órák! Egyszer házi feladatként el kezdtem elemezni egy verset...aztán több, mint másfél oldalas lett a nagy, vonalas spirálfüzetben. Másnap felolvastam, a tanárnő végig elismerően bólogatott, majd egy csodaszép ötössel zárta a történetet a naplóban. Mai napig nem értem, hogy voltam képes ekkora volumenű verselemzésre :D
    Pusza: Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :)
      Így visszagondolva mi azt tanultuk meg leginkább a magyarórákon, hogy hogyan írjunk bőven olyan témákról, amikről alig tudunk valamit :D Jó, ez azért nem igaz, szerettem az irodalmat, meg sok jó dolgot tanultam, de az tény, hogy a szép kacifántos, komolynak, tudományosnak tűnő mondatok alkotásának képességét ott sajátítottam el :D (ez egyben példamondat is volt :D )

      Törlés