2012. május 2., szerda

Schönbrunn - élménybeszámoló

Vigyázat, hosszú poszt, rengeteg képpel!

Szombaton Bécsben, azon belül is Schönbrunnban voltunk barátom családjával. A kirándulás apropója az volt, hogy ugyan voltunk itt az adventi időszakban is, de akkor a szervezők nem vették meg előre a belépőket a kastélyba, így arról lemaradtunk. Akkor csak a vásárt néztük meg, és a kastély kertjét, amiről tudtuk, hogy látnunk kell tavaszi pompájában is :)

Most olyan jegyünk volt, amivel elvileg mindenhova be tudtunk volna menni: kastély, labirintus, állatkert, kastély péksége és még egy csomó hely, de az időnk viszont korlátozott volt, mert ilyen össznépi buszos kiránduláson voltunk. Végül a kastélyt néztük meg, a parkot, és az állatkertet.

A kastély szépsége engem nem igazán nyűgözött le, nekem túl barokkos; viszont a méretei igen. Durva belegondolni, hogy akkora volt egy család (jó, végül is a császári családról beszélünk), étkezője, mint másnak az egész lakása. A birtok pedig akkora, mint egy kisebb falu, és ennek nagy része gyönyörűen rendben tartott, füves-fás park. Hatalmas munka lehet gondozni, és még nagyobb lehetett régen, amikor ugye nem voltak gépek.


Nagy örömömre a következő állomás az állatkert volt. Tudom, sokan nem szeretik őket, én viszont meglehetősen önző módon igen. Tudom, hogy az állatok többségének nem jó, hogy be vannak zárva, vannak viszont olyanok, amiknek a kihalását próbálják megakadályozni  - igen, tudom, hogy ez az adott példány szemszögéből nem éppen indok. Nem is akarok belefolyni ilyen etikai problémákba, a bejegyzés szempontjából annyi a lényeg, hogy nekem nagyon nagy élmény látni a rengeteg állatot.

Az állatkertes képek nagyrészt az enyémek  (a többit barátom csinálta). Tudom, hogy nem ezekkel fogom megnyerni a National Geographic ezévi fotópályázatát, de mégis meg szeretném őket mutatni Nektek, a képek magukért beszélnek. Mentségemre legyen szólva, hogy nehéz feladat állatkertben/állatokat fényképezni, mert jó  nagy területük van, ezáltal messze vannak az emberektől - ez örvendetes az állatok számára, viszont a fotózás szempontjából nem éppen a legjobb körülmény. Azok az állatok viszont, amelyek nincsenek messze, cserébe üveg mögött és/vagy nehezítő körülményként sötétben vannak. Ezeket tetézi egy 8 éves kölcsöngép (amúgy ezzel fotózok a blogra is).

A parkos képeket barátom anyukája csinálta, ahogyan a rólunk készülteket is.
A kastélyban nem szabadott fotózni, másrészt nem is lehetett volna, akkora tömegnyomor volt.

És most következzen rengeteg kép!


egy lugas, aminek még nem volt ideje megnőni


olyan, mintha mosolyogna

és ők is! :)

babakrokodil

szerintem ez a kép pályázhat a legrosszabbul sikerült címre, még a tükörképem is látszik,
de nem tudtam jobbat csinálni

ez a kép félelmetesen jól sikerült ahhoz képest, hogy üveg mögött  és teljes sötétségben volt az alany

igen, ő itt konkrétan el kezdte enni a saját farkát

őrség - a kacsákat figyelték ennyire


a kép nem adja vissza a méreteit, de ez egy óriási csiga volt

nagyon édesen játszottak egymással

ez itt egy kakukktojás :D

nagyon bájos, mosolyog!!!

annyira emberi... érdemes kinagyítani

egy kis képregény, ezt is érdemes nagyobb méretben nézni


régebben a tigris volt a legeslegkedvencebb állatom, ma már inkább minden állatot egyformán csodálok
(a háttérben befigyel az ebéd maradéka)

Végül néhány kép rólunk, csak hogy ti is lássátok, hogy barátomról képtelenség olyan fotót készíteni, amin normális fejet vág.


most komolyan, ez a fej?!

és itt is

szerintem ezzel a képpel a (nemlétező) modellkarrierjére készül

Ti jártatok már Schönbrunnban?
Hogyan telt a hosszú hétvége? Velem nem gyakran van ilyen, de most mind a 4 napon volt valami program: szombat Schönbrunn, vasárnap házavató ebéd, hétfőn grillezés, kedden szalonnasütés :)

2 megjegyzés: